Negyvennegyedik rész 2014-09-19

Dátum: november 21. /csütörtök/
Téma: AZ ÉLETEM
Hangulat: :)



Haha. És ahogy ígértem, előszedtem a naplómat, és most kitöltöm azt a pár lapot ami még megmaradt. Igazából azt sem tudom, hogy hol kezdjem. 4 és fél éve nem írtam bele, de most muszáj. November 21-e van. Hogy mit is jelent ez? Hát a születésnapomat. :) Volt egy fajta élmény, az is biztos.....
Akkor, kezdjük is el.

-Jó reggelt -lépett be a szobába a barátom.
-Jó reggelt kincsem -mondtam neki.
-Boldog születésnapot -rakta le elém a tálcát.
-Hm... Ágyban reggeli? De kedves. Köszönöm -csókoltam meg. Na igen, 22. születésnapom, és azt hiszem a legfelejthetetlenebb.
Kb. 3 hónapja kezdtünk el készülődni a mai napra. Ugyanis! Ma férjez megyek. Úristen. *.* El sem akarom hinni. Igazából fiatalnak érzem hozzá magam, de így akartuk, szóval. Ma, a születésnapomon elvesznek feleségül.
Az egész napom erről szólt. Készülődtünk, még díszítettünk még amit kellett, de igazából mára már semmi dolgunk nem volt, csak várni. Este 5-kor megérkezett a násznép, majd mindenki átvonult az anyakönyvvezetőhöz. Templomi esküvőt egy év múlva terveztünk. A terem fantasztikus volt, virágokkal díszített. Egyszerű fehér, rövid ruhám volt, egy fekete övvel.

Mindenki elfoglalta a helyét, majd megszólalt a zene. A bevonulózene. Apa kísért oda a vőlegényemhez. Ahogy az embereken végignéztem, páran már könnyeztek, mint például anya, Ádi boldogan, szeretetteljesen nézett rám, miközben barátnője mosolyogva bújt hozzá és figyelt minket. Igen, Ádi barátnője. Aki nem más, mint Roxi. Szegény lány elszökött Londonból tavaly nyáron, és most megint együtt van Ádámmal. De nagyon aranyosak. :) Aztán Blanka is a könnyeivel küszködött. Patrikkal mesésen mutattak egymás mellett. Tényleg együtt voltak azóta, mióta először összejöttek, igaz volt pár vitájuk, ami nem mindig végződött jól, de mindig megtalálták újra  a közös hangot. Bella is mosolyogva figyelt minket. Egyedül érkezett, mint szingli nő képviselteti magát. Na igen, Dominik ott állt mellette és hatalmas mosollyal az arcán bámult rám. Dom és Bell kapcsolata pár hónapig tartott, nem tovább. Rájöttek, hogy nem jó ez nekik. Alig találkoznak. Áron és Tina kapcsolata is csak 1 évig tartott, de nagyon jó barátok maradtak. Most Domnak is és Tinának is új kapcsolata van. Míg ezeken gondolkoztam, addig odaértünk az asztalhoz, a vőlegényemhez. Szép volt a szertartás. Hál' Isten bírtam a könnyeimmel (legalábbis egy darabig). És elkövetkezett az a mondat, ami azt hiszem megváltoztatott mindent.
-Márk. Akarod-e feleségedül az itt jelenlévő Antalfy Daniella Alexát? -kérdezte az anyakönyvvezető.
-Igen, akarom -felelte.
-Te, Daniella. Akarod-e férjedül az itt jelenlévő Herczeg Márkot? -fordult felém. (Mielőtt félre értés esik, nem a gyógytornászom Márk!)
És ebben a pillanatban valaki felpattant a tömegben. A szék nyikorogva csúszott hátra, ezzel óriási hangzavart keltve. Jó páran egy emberként fordultunk a talpon álló, elegáns és magabiztos fiú felé.
-Ne tedd! -mondta.
-Tessék? -kérdeztem elkerekedett szemekkel.
-Ne tedd. Ne menj hozzá. 
-Mégis miért? -kérdezte Márk megelőzve engem. Sokkolva álltam ott. Előre jött a sorokból és megállt előttünk.
-Mert nem. Fogd már fel, hogy szeretlek -intézte a szavait felém. -Ennyi év elteltével is. Francba...
-De... Én... Miért pont most? -kezdtem el a könnyeimmel küszködni.
-Mert. Mert nem mertem. Soha. De most. Mikor látlak elveszteni. Nem tudod elhinni, hogy mennyire szar érzés ez az egész. Hogy látlak máshoz hozzámenni. Hogy nem az enyém vagy. Mondd a szemembe, ha már nem szeretsz. Mondd meg és akkor abbahagyom ezt a drámázást.
-Oh, hogy az Istenbe mondhatnám azt, hogy nem szeretlek? Persze, hogy szeretlek, de...
-Akkor mondj nemet. Nem mehetsz hozzá -szakított félbe.
-Nem... -nyögtem a szavakat.
-Tessék? -kérdezte döbbenten Márk. Istenem, félre ért, hagyják már, hogy befejezzem!!
-Nem... Én... Szeretlek, de már nem úgy. Nem szerelemből. Elmúlt. Soha nem tudnék másképp nézni már rád. Sajnálom.
Hitetlenül megrázta a fejét, majd sarkon fordulva kiviharzott a teremből. Meglepetten néztem Márkra, beleharaptam a számba, majd gondolkodás nélkül kezdtem el az ajtó felé futni.
-Várj -kiáltottam utána. Épp akkor készült beülni az autójába. -Kérlek hallgass meg!
-Mit érek el vele Lexi? -kérdezte megrökönyödve. Arcán csak úgy látni lehetett, mennyire szomorú.
-Ben. El sem hiszed, hogy mit számítasz nekem! Hogy mennyire szeretlek. Nem tudom, mit érzek. 2 év nagyon hosszú idő, Bence. Imádlak még mindig. De nem vagyok benne biztos, hogy szerelem-e az, amit érzek. Lehet, hogy az. De akkor sem hagyhatom ott a vőlegényemet? Egyszerűen nem tehetem meg, még akkor sem, ha a szerelmet nem iránta, hanem irántad érzem. Kérlek értsd meg. Nem tudod, ki is Márk valójában. Fontos ember. Szeretem Őt is. De nála sem tudom, hogy igazából szerelmet érzek vagy nem. Sajnálom.
-Lex... -kezdett bele, de megrázta a fejét. -Akkor mit keresel még mindig itt? Bent kéne lenned, hogy hozzámenj ahhoz a ficsúrhoz. -húzta el a száját. Óvatos mosoly futott végig az arcomon, majd hirtelen ötlettől vezérelve közelebb léptem hozzá és olyan erővel vetettem magam a karjaiba, hogy majdnem hátrazuhantunk. Szánk úgy tapadt össze, mint még soha. Faltuk egymást, szívtuk a szánkat, néha haraptuk, nyelvünk vad táncba kezdett és csak álltunk egymással szemben és csókolóztunk. Nem tudom hány perc lehetett, de elég sok. Hirtelen Ádám jelent meg mellettünk, bár mosolygott, elég feszült volt az arca.
-Örülök, hogy örültök, de vissza kéne menni mindenféleképpen. Akkor is, ha megszakítjátok az esküvőt, akkor is ha nem. Szóval, kérlek titeket.
-Ádi. Tudod, hogy nem tehetem meg -mondtam csalódottan, mire keserű mosollyal biccentett. Megemelte a karját, amibe belekapaszkodtam, majd Ben karjával is így tettem.
-Készülj fel, hogy nagy felfordulás tört ki, amikor kirohantál. Márk nagyon mérges -súgta a fülembe bátyám, mire kelletlenül elhúztam a számat és felkészültem a legrosszabbra. Beléptünk az ajtón, mire mindenki ránk szegezte a tekintetét. Bence elengedte a kezemet, leült. Ádám visszakísért az anyakönyvvezetőhöz és Márkhoz, közben magamra erőltettem egy mosolyt. Mire odaértem és megfogtam Márk kezét, addigra mindenki visszacsendesedett és leült a helyére. Könny szökött a szemembe. Rájöttem, hogy ez nem az az élet amit én akarok, de nem tehetek mást. Ez egy érdekházasság, de nem tehetek ellene semmit.
-Folytathatjuk? -kérdezte az anyakönyvvezető.
-Igen -bólintottam.
-Rendben, nos. Daniella. Akarod-e az itt jelenlévő Herczeg Márkot hites férjedül? -kérdezte, mire körbenéztem a termen, egyetlen szempárt keresve. Hamar megtaláltam. Keserű mosollyal bólintott, mire kitört belőlem a sírás, de közöltem a döntésem:
-Igen... Akharom -nyögtem megint a szavakat, és fojtogatott a sírás.
-Ettől a perctől fogva, Ti férj és feleség vagytok. Megcsókolhatja a menyasszonyt -mosolyodott el a nő, mire Márk felém hajol és megcsókolt. Szememet égették a könnyek, és elfojtott sikoly készült feltörni bennem. De nem tehettem. Márk elengedett, és mindenki visongani kezdett. Csak egy ember nem. Egyetlen egy ember ült csendben és keserűen mosolygott tovább. Bell, Tin, Blan és Vivi rögtön a nyakamba ugrott, de amikor nem viszonoztam a visításukat, döbbenten néztek rám. Elmosolyodtam, majd ránéztem az éppen felálló Bencére. Követték a tekintetemet, majd szomorú mosollyal öleltek át.
Kivonultunk, fotózkodtunk, majd eldobtam a csokromat. Ami még nagyobb meglepetést keltett az emberekben.

2 lány kapta el egyszerre a csokrot! Nem tudom, hogyan csinálták, de az egyik Roxi volt, a másik pedig Vivi. A két lány elnevette magát, de abban a pillanatban Roxi arcáról lefagyott a mosoly, amikor Ádám elé lépett és letérdelt.
-Roxi. Leszel a feleségem? -húzott elő a zsebéből egy gyűrűs dobozt, mire mindenki mereven kezdte el bámulni Őket.
-Micsoda? -kérdezte döbbenten. -Igen -sírta el magát, majd Ádi hirtelen a karjába kapta, belefúrta arcát Roxi vállába és megpörgette. Mindenki elkezdett tapsolni és füttyögni, a virág pedig Vivi kezébe került, aki mögé Zsombi lépett oda, majd belepuszilt a nyakába és súgott valamit a lánynak, mire az kikerekedett szemekkel nézett rá, és könnyes szemmel elröhögte magát.
Már tényleg csak fél oldalam maradt, amibe azt szeretném leírni, hogy mik történtek. Ugye, miután összejöttem Ben-nel, nagyon boldogok voltunk. Az első fiú volt az életemben, minden téren. Az első alkalom is vele történt.
Na meg persze több is. Ez, amit most írok soha nem derülhet ki. Vagy legalábbis derüljön ki akkor, amikor én már öreg leszek, vagy egyáltalán itt sem leszek már. Akkor egyik alkalommal, mikor Bencével voltam, teherbe estem. Babát vártam Bentől, de elvetettem. Egyedül Ádám tud róla, Ő segített nekem. Nagykorú voltam már, szóval szülői beleegyezés nélkül is megtehettem. Babát vártam, de nem akartam. Túl fiatalnak éreztem magam.
Aztán egyik este Ben elkezdett a jövőről áradozni, engem pedig elfogott a rosszul lét. Rosszul voltam magamtól, hogy elvetettem a babát. Itt kezdtünk el először veszekedni, majd ha ki is békültünk, megint volt valami, amin kiakadtunk egymásra. Ez 2 hónapig ment így, mire közös megegyezés alapján, kicsivel több, mint 2 éves kapcsolat után szakítottunk. Bár nem múlt el a szerelmünk egymás iránt, mást nem tudtunk mit tenni. Veszekedtünk, és mindenképpen idejutott volna a kapcsolatunk. Akkor is, ha megtartom a babát. Elváltunk volna. Ha meg elmondom neki akkor, hogy gyereket vártam, talán még nagyobb vitáink lettek volna, amit nem akartam. Megfelelő ez így.
Bár nem szeretem Márkot, innentől kezdve mégis a felesége vagyok. Nem tehetek semmit. Bence életem első, és tényleg igaz szerelme.
Egyszer talán. Talán újra együtt leszünk. Ha nem, és netalán-talán a kezébe kerülne ez a kis napló, azt szeretném, ha az utolsó sorokban csak magáról olvasna, és azt, hogy mennyire szeretem még most is, évek múltával, hogy soha nem szerettem mást és nem is fogok. Nekem Ő örök.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MAGAMNAK! :D (Ez még így kellett a végére. :) )

szerző: Laure Dessauge



Támogatóink

Duzzogóforrás Kft
BioTechUSA
EU Építő-Alpin Kft
Kincsesbánya Önkormányzata
Bryell Kreatív
Fejér Vármegye
Decathlon
BSI

Köszönjük a támogatást! KKS
Impresszum
Te vagy a(z) 2399823 látogató
A weblapot készitette
Elérhetőségünk: | 8044 Kincsesbánya Kincsesi út 39. | e-mail:
Tárhely és domain
Betöltési idő: 0.061 másodperc